Рецензия на «Дом из шпал, разобранных...» (Инна Ярославцева)

A suvoltok

Es emlekszel, a suvoltok szalltak...

Ugyetlenul nyomtam ajkamhoz a lapot, elvagtam, hasito fajdalom,
Neztem a cseppeket - piros a feheren, es szoltal: a suvoltok
szallnak.
Es a park. Es a valtott csokok, es a feliratok a hidkorlatokon.
Az irogep kocsija, mint csello vonoja, a nyugvo sorok alatt,
"b"mollban siklik a csupasz lapon.

De ma koltoztel. Es a papirlapok, a sok tavasz, az eltoltott
evek
A kosarba repulnek. A koltozkodes soran nem vagtad le az ujjad,
De azzal, hogy lelepsz, bejelentetted az oszt, a fiokjaid
uresek,
Komotos leptekkel, az elvitt csomaggal a tavaszt, azt
levalasztottad.

De hasonmasaink Parizsban, testukkel a huvos korlathoz simulva,
Csokoloznak - ra sem hederitenek a kivilagitasra. Hadd nezzenek.
De az elet fut, az ido is mulik, a naptarak nap mint nap
fecsegnek.
De hozzank a suvoltok nem szallnak vissza.

Геза Балогх   25.07.2006   •   Заявить о нарушении