Julia Petrusina - Macskakoelyoek

 
 

 

 

 Ju'lia Petrusina: Macskakoelyoek

 A macskakoelyoek a nyirkos le'pcsoeha'zban
 Nem va'rt toebb meleget, fa'zo'san vacogott,
 Reme'nye't vesztve, ma'r meg sem ki'se'relte
 Bee'rni a'rny ja'te'ka't - morc e's elhagyott.

 De hirtelen e'getoeen forro' kezek
 Melengetik, oelelik e's kicsiny szi've
 Majd kiugrik az oeroemtoel - az e'letnek
 E gyenge'd morzsa'ja'to'l - mi uto'le'rte.

 Ele'rohant... de a hiu' reme'nyt keltoe'
 Simogato' ember eltuent, egyszerueen
 Nem e'rtette - a szeretetet nem illoe
 Fukarul e's csak morzsake'nt osztogatni.

 Me'rt mese'lem ezt neked? A verseket,
 Mint e'kszereket, lakat alatt oeriztem:
 Ma'r nem reme'ltem e's meg sem ki'se'reltem
 Va'gyni e's szeretni... de te bece'zgetoe

 Szavakkal hi'vta'l e's didergoe szi'vem
 Felmelegi'tetted forro' leheleteddel,
 Azta'n magamra hagyta'l e's tova'bba'llta'l,
 Sem mege'rteni, sem va'llalni - nem tudta'l.

 Menj, igazad van. Nehe'z ma'r va'ltoztatni,
 De hidd, hogy minden lehetett volna ma'ske'nt...
 Ve'guel is, megki'se'rlem, hogy ne legyek egy -
 Elhagyott e's megtoert e'letue macskakoelyoek.


http://stihi.ru/2007/02/11-53