Мой перевод:
Tamara Sztyepanova: Csak e'n e's az esoe"...
Az utca'kon
Kisi'rtan ko'sza'lok...
Esoe"be olvado'n
Oesszhangban...
Az u'tvonalat -
U'tkoezben tervezem...
Az egyetlen di'szem
Sarkig e'roe" koepenyem.
Gondolatok,
E'rze'sek ne'lkuel,
Ce'ltalanul...
Egyszerue"en
Csak szeretek
Az esoe" sa'tra'ba rejtoe"zni.
Ne'ha i'gy kell.
Csak egy peta'k
Az u't a'ra,
Hogy mindent felejtsek...
A sodra's ira'nya't
Ke't kezem adja...
A tenyeremet
Ala' tartom...
A hajam, az arcom...
E's az ajkaim...
Issza'k a vizet...
E's az esoe"vel,
Kettesben,
Jo' hangulatban,
Fueggetlenuel...
Ve'leme'nyektoe"l,
Szaba'lyokto'l,
E'rthetetlen dogma'kto'l...
A le'lek-mosda's aktusa,
Az e'rzeleme',
A teste'...
Csak e'n e's az esoe"...
Most egyek vagyunk...
Jo' nekuenk!
Erre va'gytam.
Оригинальный текст:
Тамара Степанова: Лишь я и дождь...
По улицам заплаканным
Бреду...
Слилась с дождем
В единое пространство...
Маршрут неведом -
Сочиняю на ходу...
И плащ до пят -
Единое убранство.
Без мыслей,
Чувств,
Без цели...
Просто так...
Мне хочется
В шатре дождя укрыться.
Порой так надо.
Лишь один пятак
цена пути,
Чтоб от всего забыться...
Мне струи
Свои руки подают...
Я подставляю им
Свои ладони...
Лицо и волосы...
И губы...
Воду пьют...
И мы с дождем,
Вдвоем,
В стихии,
Вольны...
От мнений,
Правил,
Непонятных догм...
Акт омовения души,
Эмоций,
Тела...
Лишь я и дождь...
Мы с ним сейчас один...
Нам хорошо!
Я так сама хотела.
http://stihi.ru/2010/03/02/6506